Jelenlegi hely

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején 8.

Ma, mikor feltettem a kérdést, hogy ki hogyan is tervezi a hétvégét, úgy nézett rám a családom, mintha bolondgombát ettem volna. Pedig totál komolyan gondoltam, hogy ezt a mostani hétvégét is tervezzük meg. Kijárás nélkül.

2020. március 27.

Újabb korlátozás holnaptól.

Ma ismét korán indult a reggel. (5:24!) Na, mindegy! Azzal vígasztalom magam, hogy ezen a korszakon is túlleszünk. Legkésőbb a kamaszkorára. Nem tudom, hogy a koránkelős időszak vagy a koronás időszak végét várom-e jobban.
Tegnap pék-asszony napot tartottam. Készült kenyér, kifli, pizzás- és kakaóscsiga is. Abban a reményben vetettem bele magam a sütésbe, hogy 2 napra elegendő péksütit gyártok. Hát ma reggel fogyott el az utolsó szem is. (Na, jó. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nagyszülőknek eljutatott csomagokba is tettem pár darabot. Szóval nem csak mi öten vagyunk a felelősek a mennyiség ilyen mértékű fogyásáért.)

Délelőtt – péntek lévén – igyekezetem mindkét gyermekemmel befejez(tet)ni a heti leckéket. Jelentem: sikerült! Nagyon büszke vagyok rájuk! Egy kicsit magamra is. Tanulnak – minimális nógatás után. Remélem, ez a kezdeti lelkesedés megmarad későbbre is.
Ma ebédre gyümölcslevest dobtam össze, utána pedig néhány csík csirkemellet rántottam ki és hozzá sült krumplit csináltam. Szépen, alattomosan kezd elpárologni a hús a fagyasztónkból. Ki érti ezt? Úgyhogy vissza kell fognom a húsimádó lányomat és rá kell beszélnem, hogy a zöldség is majdnem olyan finom. Hahaha!
Ebéd után kicsit kimentünk a ház elé. Szerencsére csendes környéken lakunk, ahol normál esetben is alig van forgalom. De most teljesen kihalt volt az utca. Egy fiatal hölgy sietett el a túloldalon csupán. Ő is maszkban, kesztyűben. Respect!

Az idő kegyes volt hozzánk, így majdnem vacsoráig kint maradtunk az udvaron.

A mai kijárási korlátozás margójára:

14 napja vagyunk itthon. A házunk előtt lévő területen kívül (utcafront) nem mentünk sehova. (Férjem jár a nagymamához néha élelmiszercsomagot vinni – távolságot tartva, pillanatokra.)
Nem is tervezzük. Pedig nehéz. Nehéz a gyerekeknek, a nagyszülőknek, nekünk.
De kibírjuk. Maradunk. Itthon. Itthon maradunk.

2020. március 28.

Ha hétvége, akkor lazítás. Legalább is tanítás mentes

Ma is korán szólt az én kis ébresztőórám. 5:55. Jaj, de boldog leszek holnap reggel! Tuti 7 körül fogunk kelni. Mire nem jó az óraállítás?
Általában szombaton reggeli közben beszéljük meg együtt a hétvégi programot. Kinek milyen feladata van, hova megyünk, kik jönnek hozzánk stb.
Ma, mikor feltettem a kérdést, hogy ki hogyan is tervezi a hétvégét, úgy nézett rám a családom, mintha bolondgombát ettem volna. Pedig totál komolyan gondoltam, hogy ezt a mostani hétvégét is tervezzük meg. Kijárás nélkül.
Abban maradtunk, hogy délelőtt mindenki kicsit rendbe teszi a szobáját, aztán kimegyünk az udvarra.
A nagyok elvonultak és felünő csendbe burkolództak. Én a saját szobámat, főhadiszállásomat vettem górcső alá. Azaz patika-rendet varázsoltam a konyhában. Csillárt portalanítottam, sütőt sikáltam, minden szekrényből és fiókból kipakoltam, kimostam és újra rendeztem őket. Nagy örömmel fedeztem fel én is - a gyerekekhez hasonlóan – régi elfeledett „játékszereket”, úgy, mint jégkrémkészítő szett, botmixer. (tavaly kaptam és valahogy teljesen elfelejtkeztem róla…) Már megérte a projekt. És nem mellesleg csillog-villog a konyha.
Gyors ebédre volt csak kapacitás a nagy hadművelet mellett. Így a mai menü krumplileves és carbonara tészta lett. A család egészen meg volt elégedve vele.
A rendrakás után még jutott idő az udvarra is. A gyerekek szaladgáltak, homokoztak, örültek a jó időnek. A kerti tulipánfa is lassan virágba borul.

Úgy látszik, a tavaszt nem lehet karanténba zárni…
Ebéd után a picúr pillanatok alatt álomba merült, így a nagyokkal nekifoghattunk, hogy a vázába is virágokat varázsoljunk. Némi krepp papír segítségével. Én vágtam ki a szirmokat, a lányok ragasztották őket. Szép kis csokor lett belőle a végén. Most ez díszíti az étkezőasztalunkat.

Amíg alkottunk, a holnapi kenyér csendben megkelt és megsült. Isteni ropogós lett a héja. A gyerekek imádják.
A mai délutánba még egy kis vasalás is bele kellett férjen.

Vacsi előtt sakkozás és Unozás volt a kért program.
Lehet, csak én vagyok így, de ma először sejlett fel bennem, hogy az a rengeteg dolog, amiről azt hittem, hogy lesz rá időm a karantén alatt, bizony továbbra is várólistás marad. Ugyanis öt emberre főzni, mosni, mosogatni, vasalni, (minden kint töltött idő után) ruhát- és cipőt mosni, rendet tartani, takarítani, tanítani, tanulni, kreatívnak lenni, udvart rendbe tenni, stb., stb., stb., kicsit több időt vesz el, mint gondoltam. Így lehet, hogy a hónapok óta előhívott fényképeknek további hónapokat kell még várniuk, mire végre albumba kerülhetnek.

A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.

Segítsünk egymásnak!

Szerző:  Pál Veronika
- Miskolcimami -

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Igyekezz már, hol a cipőd, el fogunk késni, miért most jut eszedbe, hogy pisilni kell, jajj kell az úszás cucc, megőőőőrülöööök hogy minden reggel ez megy! Na tegye a szívére a kezét, akinél még nem hangzottak el ezek vagy ennél változatosabb, neaggyisten cifrább napindító mondatok. Ugyhogy ugye? Szerintem bátran és általánosan kijelenthetjük: a reggeli készülődés, és intézménybe-munkahelyre kerülés a nap egyik legstresszesebb része – minden résztvevőnek! No de, tudjuk-e hogy miért? Kis-Kovácsné Vancsa Barbi írása.
Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Itt a Vágatlan Május! Na ez igazán tetszeni fog a családnak, akárki is vágja a füvet nálatok! A nemzetközi kezdeményezés még 2019-ben Angliából indult, célja, hogy felhívja a beporzóbarát kertek jelentőségére a figyelmet.
Az Édesanya teremtése

Az Édesanya teremtése

Azt tudjuk, hogy 6 pár keze és 3 pár szeme van, gyógyítani is tud, de ki teremtette a könnycseppet?
Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy… tudom, hogy ebben a hónapban még nem hívtalak, de még csak elseje van. Nem azért akarom letenni, mert már legszívesebben a temetőben tudnálak.
Ugrás az oldal tetejére