Jelenlegi hely

Te lemondasz a lélegeztetőgépről vagy otthon maradsz?

A csapból is az folyik, hogy maradj otthon! Mindenkinek a könyökén jön már ki, ennek ellenére valahogy mégis sokan akadnak, akik nem akarják megérteni ezt az egyszerű utasítást. Persze mindenkinek van rá magyarázata. Akik picit is követik a számok alakulását, azoknak valószínűleg nem mondok újat. 

Nézzük mi is történt 

A koronavírus járvány 2019 végén ütötte fel a fejét Kínában, Wuhan városában.... január 20-a környékén kezdtek a hatóságok szigorításokat bevezetni. A következő egy hét alatt az ország fegyelmezetten visszavonult. Persze Kínában kommunizmus van, rend és fegyelem, a végrehajtásban pedig a rendőrség és a katonaság is aktívan részt vett. Az iskolával kapcsolatosan könnyebb helyzetben voltak, hiszen a kínai újév miatt zárva voltak. Arról kellett dönteni, hogy a szünetet meghosszabbítják és a gyerekek otthon maranak. (Erről írtunk korábban.) Míg január 20-án 278 igazolt megbetegedésről tudtak, két hét elteltével már 24 ezer felett, újabb két hét után pedig több, mint 74 ezer betegről adtak számot. Innen a tendencia már nem emelkedett jelentősen, ma 81 ezer környékén stabilizálódni látszik a helyzet. Legalábbis az első hullám. (A február közepi hirtelen emelkedés abból adódott, hogy február 14-ig csak a pozitív teszttel igazolt eseteket vették figyelembe. Ezt követően az orvosok úgy döntöttek, hogy bizonyos tünetek megléte esetén, még a teszt eredmények megérkezése előtt fertőzöttként tekintenek a betegre és megkezdik a kezelést.) 

De mi a helyzet a világ többi részén?

Mivel Kína tőlünk elég messze van, nem tűnt valós veszélynek. Az elmúlt húsz évben felbukkanó járványokat időben sikerült megfékezni. A modern civilizációnk a pandémiát csak a filmekből ismerte. Ahogy itt-ott megjelent Kínán kívül is egy-egy beteg, úgy nőtt a világ figyelme. Bennünket, magyarokat az első pofon akkor ért, mikor a Velencei karnevál korai bezárása kapcsán szembesültünk a valós fenyegetéssel. Talán nem merész kijelentenem, hogy „iszonyatos nagy mákunk volt”. Mindenesetre, február közepére Európa fejlett országaiban megjelent a fertőzés. És innen a szemünket már le sem tudtuk venni a térképekről, a hírekről. Vajon hozzánk is elér? Ha igen, akkor mikor? Bizony március 4-én 2 pozitív teszteredmény született. A következő 5 nap érdekesen alakult, mert az első fertőzöttekről sorra derült ki, hogy nem magyar állampolgárok. Az elmúlt két hétben lassan nőttek a számaink, ma 85 megerősített betegnél tartunk. Alul az a lila vonal a miénk a 0 mentén…

Mire számíthatunk?

Minthogy az eltérő körülmények eltérő eredményeket produkálnak, ezt ma senki élő ember pontosan megmondani nem tudja. Azt viszont a szakértők bátran kijelentik, hogy a számaink egyenes arányosak lesznek a viselkedésünkkel. Minden azon múlik, hogy hogyan viselkedünk. Ha betartjuk az előírásokat, és otthon maradunk, akkor lassú emelkedés várható, ha nem, akkor az egekbe emelkedhet a megbetegedések száma. Vajon lehet levonni következtetést más országok mutatóiból? Nem szeretnék laikusan válaszokat adni. Csupán adatokat szeretnék közölni, csak az igazoltan fertőzöttek számáról és vonja le mindenki maga a következtetést. 

Olaszország 

Olaszország görbéjéről nekem a Vezúv vagy az Etna jut eszembe és sajnos ez ki is tört, tekintve a halálozási számaikat. Irán kicsit később indult ugyan, öt napig fej-fej mellett haladtak fertőzöttek számában. Aztán szétnyílt az olló, Irán ma feleakkora beteglétszámmal rendelkezik, mint Olaszország. Észak-Olaszországban február 22-én rendelték el a vesztegzárat. Amikor 79 igazolt beteggel rendelkeztek. A lappangási idő miatt a fertőzöttek száma ennél nagyságrendekkel nagyobb volt, hiszen 14 nap múlva 5883 betegről beszéltek. (És azt ma már tudjuk, hogy az iskolai szünetet, vakációnak tekintették sajnos. Irán sem lépett időben, az ő számaikat azonban sokan vitatják.)

A német, spanyol, francia hármas szintén egymás mellett haladt sokáig, most a franciák kicsit lemaradni látszanak. Számokban jóval előttünk járnak, azonban kijárási tilalom még nincs érvényben.

Térjünk vissza még egy percre erre a színes kavalkádra…

Érdekes még Dél-Korea, akinek sikerült egy szép egyenletes lapos görbét produkálni (citromsárga). Japán görbéje (barna) egyenesen példa értékű. Január végén diagnosztizálták az első eseteket, február közepén 41 betegnél jártak, mai napig csak 963-an fertőződtek meg. Bár a két utóbbi országnál a sziget, illetve a "sziget jelleg" (Észak-Korea felől nincs átjárás) sokat könnyít a mozgások korlátozásában. 

Magyarország

A diagramok magukért beszélnek. Általában büszkék vagyunk, ha az ország élen jár valamiben. Ez nem az a verseny! Most jó lenne a lista végén maradni!

A szomszédos európai országokban magasabbak a számok, hozzájuk képest a szigorító intézkedéseket jóval előbb hozta meg Magyarország, kérdés mire lesz ez elég.

Az elmúlt napokban a számok 58-ról 73-ra majd 85-re ugrottak. Ez az „állapot” nem a mai valós helyzetet tükrözi, hanem mondjuk a 10 nappal ezelőttit. Kérlek, nézd meg a görbéket, vagy lent a táblázatot, hogy ki hová jutott 10-14 nap alatt! Kell még bizonygatni, hogy fontos otthon maradni?

Hogy tanuljunk más hibájából? Hogy ne legyünk koronás követek? Hogy ne haderővel kelljen otthon tartani az embereket? A közösségi portálokon sok kép jelent meg az elmúlt napokban a kifosztott polcokról és a sorban álló tömegekről is. Ahol a családok együtt mentek vásárolni… bár összességében én azt hallom, hogy az óvodás és iskoláskorú gyerekeket nem látni túl sokat.

A kint közlekedő nyugdíjasoktól érdekes válaszok jönnek. Jaj aranyos, túl éltem én már sok mindent! Nekem már mindegy! Tudom, hogy nem mindenkinek van segítsége, azt is, hogy koránál fogva nem mindenki képes már felfogni a súlyát a helyzetnek. Pedig nekik lenne a legfontosabb…

Ha van a közeledben idős ember, akinek nincs segítsége, kérlek, segíts neki az Önkormányzatnál segítségért jelentkezni!

Hozzáteszem a fiatalabb korosztály indokolatlan közlekedésével sem értek egyet. Hallani házibulizó fiatalokról, és „szerintem csak gazdasági manipuláció az egész” kijelentéseket hangoztató harmincas szülőkről is. Sajnos néhol - bár talán ez nem általános! - tele vannak a parkok, játszóterek és a gyerekek simán ölelgetik egymást, nem tartják a távolságot. Rendben. Írtunk arról is, hogy a gyerekek kevésbé veszélyeztetettek. link A saját életéért mindenki maga felelős. De jelen helyzetben mások életéért is! Vegyük észre, hogy ez most nem rólunk szól! 

Néhány éve volt egy "durva" kampánya a rendőrségnek Kaposváron. A „marhahajtó úton” sebességmérést követően megállított autósoktól egy-egy gyermek megkérdezte: „Ha elgázolsz, eljössz a temetésemre?”

Nem tudom, a többség elgondolkodna és hazamenne-e ha nekik a rendőrök az alábbi kérdést tennék fel: "Akkor most le tetszik mondani a lélegeztetőgépről?" 

 

Gutheil Gabriella - Kaposvárimami -

Forrás: WHO jelentések 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

A mi adventi naptárunk Nektek: 24 talányos és találós kérdés kicsiknek és nagyoknak

A mi adventi naptárunk Nektek: 24 talányos és találós kérdés kicsiknek és nagyoknak

Tanító nénik, kisgyerekes szülők, most főleg rátok gondoltunk! Idén egy újdonságot készítettünk olvasóinknak. Fókuszban a találos és talányos kérdések!
2025 és az 5 hosszú hétvége - versbe faragva hoztuk nektek

2025 és az 5 hosszú hétvége - versbe faragva hoztuk nektek

A tervezést soha nem lehet elég korán elkezdeni! Mutatjuk a 2025-ös ünnepeket és a hosszú hétvégéket rímekbe szedve:
Fénylő ablakok nyílnak – Világító adventi kalendárium

Fénylő ablakok nyílnak – Világító adventi kalendárium

Élő adventi naptárrá változnak azok a települések, ahol a házak ablakait ünnepi fénybe és díszbe öltöztetik, számmal jelölve a napokat december elsejétől karácsonyig. A várakozás izgalma igazi közösségi élménnyé válik. Testi-lelki egészséget szolgáló program lehet ilyenkor az esti séta lakóhelyünk utcáin. 
Azok a titokzatos tanulási képességek

Azok a titokzatos tanulási képességek

Miért lenne fontos már az oviban a tanulási képességekkel foglalkozni? Hiszen fényévekre van még a suli! Pedig nagyon is az! Cikksorozatunk második része ezt a témát járja körbe.
Ugrás az oldal tetejére