Jelenlegi hely

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Igyekezz már, hol a cipőd, el fogunk késni, miért most jut eszedbe, hogy pisilni kell, jajj kell az úszás cucc, megőőőőrülöööök hogy minden reggel ez megy! Na tegye a szívére a kezét, akinél még nem hangzottak el ezek vagy ennél változatosabb, neaggyisten cifrább napindító mondatok. Ugyhogy ugye? Szerintem bátran és általánosan kijelenthetjük: a reggeli készülődés, és intézménybe-munkahelyre kerülés a nap egyik legstresszesebb része – minden résztvevőnek! No de, tudjuk-e hogy miért? Kis-Kovácsné Vancsa Barbi írása.


Kép forrása

Tudunk-e bármit tenni, hogy ha nem is békés-boldog és kisimult, de legalább mindenki számára élhető legyen?

Igen és igen. Nézzük sorba.

Szóval a nagy kérdés, hogy miért nehéz a szülőnek, és miért képtelen a gyerek arra, hogy megkönnyítse felmenői dolgát.

Ebben a kérdésben már nehéz általánosítani, hiszen minden családi dinamika más és más. Van, ahol a szülő üdén és frissen kipattan az ágyból, és van, ahol hogyismondjam: nem. :D Mellette van, ahol a gyermek minden reggel a nyálán csúszik és kínlódik, hogy fel kell kelni, és van, ahol már a szülő fején ugrál az ébresztő előtt. És a fentiek bármilyen csudálatos kombinációja is fellelhető természetesen, és akkor még nem beszéltünk a több gyermeket nevelőkről, ahol anya és apa is különböző típusba tartozik reggelente. 

Azt viszont lehet általánosítani itt a nagy kavalkádba, hogy óhatatlanul is minden résztvevő nyomást érez magán. A szülő az időnyomást, a gyermek a szülő-nyomást. És minden presszió feszültséget és ellenállást generál – azt hiszem nem is kell tovább ragozni…

Tulajdonképpen mit várunk mi szülők?

Hát együttműködést, semmi többet.


Kép forrása

És mit vár a gyermek?

Békét, illetve a képességeinek megfelelő elvárások támasztását.

Figyelem: attól mert a gyermek képes önállóan felhúzni normál állapotában a cipőjét, attól az még egyáltalán nem biztos, hogy egy feszültséggel teli helyzetben is meg tudja tenni – és itt megint belecsúsztunk a lefelé ívelő spirálba.

Sőt, attól, hogy amúgy tud választani két dolog közül, lehet, hogy a nyomás leblokkolja – és már ez sem fog menni zökkenőmentesen. Ha ez így furán hangzik, gondoljunk csak bele egy vizsgaidőszakba, ahol még a nevünket is képesek voltunk elrontani ha váratlan kérdés jött velünk szembe…-nyilván csak mesélik, hogy van ilyen :D …

Na térjünk vissza az együttműködésre.

A gyermek együttműködéséhez alapvetően megfelelő szabályozás, alkalmazható mankók, egyértelmű elvárások és következmények szükségesek.


Kép forrása

Álljon itt a teljesség igénye nélkül egy felsorolás, hogy mi-miért lehet a segítségünkre reggelente!

  • Szabályrendszer. Képzeljétek, a gyerekek szeretik a szabályokat, főleg, ha a létrehozásukban közreműködhetnek. Lehet szabályozni a sorrendiséget, a lehetséges reggeli tevékenységeket, a körülményeket. Mondok példát: egy szundi-ideig az ébresztés után még összebújás van! Amíg anya fogat mos, játszhatsz!
  • Időmérés. A gyerekek időérzéke nem fejlett, teljesen szubjektíven, élmény-alapon látják a mi kínlódásunkat és versenyfutásunkat az idővel. Viszont remek eszközök léteznek arra, hogy számukra is vizuálisan megjelenítsük az egyes tevékenységek időtartamát: legyen az egy homokóra, vagy egy telefonos applikáció, ahol a kisegér megeszi az almákat, és ha azok elfogytak, akkor jár le az idő. De lehet a konyhai időzítőt is bekapcsolni, vagy nagyobbacskáknál akár órán jelezni, hogy mikor milyen tevékenység következik!
  • Napirend – kártyákkal. A vizuális megerősítés bármely életkorban nagyon hasznos eszköz, azonban az ovis-kisiskolás korosztály számára egy fontos jelen-horgony lehet, egy olyan sorvezető, ami mentén könnyebb megfelelni az elvárásoknak. Ez is lehet számtalan formában elkészíthető – post-itre rajzolt, nyomtatott, laminált, fotókkal illusztrált – a lényege, hogy a gyermek könnyen tudja „olvasni”, hogy mit is jelent az adott tevékenység-kártya. És a megvalósításban is kreatívak lehetünk – a post-it-et csak leveszem, ha kész a fogmosás, jelölhetem csipesszel a sorrendben, hogy hol tartok, rácsukhatok egy-egy „ablakot”, ha elvégeztem a képen lévő feladatot.
  • Megértés-beleérzés. Na, ez tán a legnehezebb reggelente, mikor sietni kell, mégis segíthet, ha van a repertoárunkban néhány instant mondat arra vonatkozóan, hogy igenis fontosak nekem a gyermekem érzései, jelzései. Látom, hogy fáradt vagy, nem pihented ki magad, ha beértünk az oviba, jelzem az óvónéninek, hogy a puhasarokba kuckózhass még egy picit! Elhiszem, hogy most nincs kedved oviba menni, képzeld, én is szívesebben tölteném az időt most veled, csak éppen nem tehetem, muszáj elvégezni a napi feladataimat a munkahelyemen, de ígérem, délután bepótoljuk! Nagyon sajnálom, hogy sürgetnem kell most téged, délután együtt lelassulunk a meseolvasáshoz!
  • +1: Igen, néha sokkal gyorsabb, ha „beadom a derekam” és igenis elolvasom azt a mesét, feltöltöm a gyermek szeretet-tankját, és az immár együttműködő gyermekkel nem harcban, hanem békében készülünk tovább!

Szabad próbálkozni. Szabad kreatívnak lenni. Szabad játszani, gyermekké válni, hogy jobban értsük a működésüket. És ha éppen nem sikerül, szabad magunknak megbocsátani – miután a gyermekkel is tisztáztuk, hogy ki-milyen hibát vétett, velem az élen.


Szerző: Kis-Kovácsné Vancsa Barbara 

gyógypedagógus, evésterápiás szakember, szoptatás segítő és neuro-hidroterapeuta, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens

https://www.facebook.com/mondjigentegyesulet

- KAPOSVÁRIMAMI -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Karácsonykor mindenki szeretne örömet szerezni – de egyre többen azt érezzük, hogy a rengeteg tárgy helyett valami maradandóbbra vágyunk. Valami olyanra, ami nem porosodik a polcon, közös élménnyé, emlékké válik.Összegyűjtöttük a legjobb élményajándék-ötleteket, melyeket gyerekeknek, pároknak, nagyszülőknek vagy akár barátoknak is adhatsz – és amelyek könnyedén elérhetők.
Ugrás az oldal tetejére