Jelenlegi hely

Napló egy három gyermekes család életéről a koronavírus idején 5.

Ma egy rendhagyó, édes-bús napló következik.

2020. március 21

Egy kicsit más. Egy kicsit másképp.

A mi kicsit tágabb (12 fő) családunkban a március különleges hónap. Hiszen a nagyszülők, szülők, unokák, nagynénik és nagybácsik ebben a hónapban ünnepelnek szinte mindent. Összesen 11 ünnepi alkalmat számolunk ebben a hónapban és még csak nem is vettem ide a Nőnapot és a Nemzeti ünnepünket. (Csendben teszem hozzá, hogy a legjobb barátnőm és férje is ebben a hónapban ünneplik a születés- és névnapjukat. Plussz egy nagy happenig a hónapban!)
Szóval a családban mindenki ünnepelt engem és a középső gyereket kivéve. (ha a nőnapot is idecsalom, akkor éjen, éljen mindenki!!)
Könnyű kiszámolni, hogy van olyan, aki ebben a hónapban 3 esemény révén is érintett (szülinap, névnap és házassági évforduló). Szóval ennek megfelelően ez nálunk mindig hatalmas ünnep! Ilyenkor összegyűlik a 12 fős család és 2 napig eszünk, iszunk, beszélgetünk nagyokat, játszanak a gyerekeink és élvezzük, hogy együtt lehetünk.
Hetekkel korábban megkezdődnek az egyeztető tárgyalások, hogy mely hétvége a legalkalmasabb mindenki számára. Ki, mit hoz, kinek mit veszünk ajándékba.
Ebben az évben ez mára esett volna…..

Nézem a naptárat, ahova hetekkel ezelőtt bevéstem, hogy „Családi Banzáj”, aztán néhány napja kénytelen voltam áthúzni.
Nézem a bejegyzést és hagyom, hogy összefolyjanak előttem a betűk, hagyom, hogy a párásodó szememből egy (két, három) könnycsepp csendben lefolyjon az arcomon…..
Hiányoznak.
Pedig alig telt el néhány nap az iskolabezárások óta. Aznap ugyanis megbeszéltük a nagyszülőkkel, hogy nem találkozunk, amíg ez az egész vírus dolog véget nem ér.
Nehéz.
Sokat beszélünk telefonon – talán ennyit előtte sohasem – csetelünk, videotelefonálunk. De ez azért mégsem ugyanaz.
Hiányzik az érintés, az ölelés, a megszokott családi ritusok, valódi beszélgetések.
DE minden elmúlik egyszer! Ez a karantén helyzet sem tarthat örökké!
És ha vége lesz, csapunk egy hatalmas családi banzájt és minden elmaradt alkalmat megünnepelünk! De alaposan ám!

2020. március 22.

Ma vasárnap van.

A vasárnapi ebéd mindig valami hagyományos nálunk.
Ma viszont arra gondoltam, hogy tekintettel arra, hogy holnap újra iskola - itthon -, így nem lenne baj, ha nem a konyhában tölteném a délelőttöket. A tanítás mellett nem nagyon jut majd rá idő.
És hátha ti is ötletet merítetek belőle. Kis fantáziával egy délelőtt alatt 3 napra, 4 különböző ételt főztem meg.
A fagyasztóban figyelt 1 kg csirkemell filé. Szóval arra gondoltam, hogy megpróbálom kihozni belőle a legtöbbet. Minden értelemben.
A húst három részre osztottam. Később négy lett belőle!


Az első adagból (képen a középső kupac) csíkokra vágva rántott csirkemellet készítettem.
Nem tudom más hogyan csinálja, nekem sose sikerül tojás-, illetve liszt maradék nélkül abszolválni ezt a dolgot.
Ennek a receptjét külön nem írom le.
Erre a problémára is megoldást ad a második étel, amit a tálcán levő harmadik kupac csirkemellből készítettem.
A csirkemellet felkockáztam, sóztam, borsoztam. Készítettem egy nagyon sűrű palacsintatésztát (liszt, tojás, tej, só, és ebben az esetben sütőpor meg egy pici olaj) amibe belekevertem a panírozás során megmaradt tojást és lisztet is. Ebbe megforgattam a csirkemell kockákat és bő forró olajban kisütöttem.
Amikor enni szeretnénk - ez ugyanis holnapi ebéd lesz - akkor csak megforgatom a húst egy ketchupból, mézből és szezámmagból készített szószban. Mellé rizs lesz köretnek. Kínai szezámos csirke, vagy mifene...
A harmadik kupacot túl nagynak találtam, így kivettem belőle egy marékkal. Ebből lett a leves.
Egy fej vöröshagymát lepirítottam, rádobtam a kockára vágott csirkemellet. Sóztam, borsoztam. A fagyasztóból elővettem a néhány nappal ezelőtt betárazott zöldségeket, beledobáltam egy kisebb adagot belőlük és már főtt is a zöldséges raguleves.
Az utolsó adag csirkemellet hagymán megpirítottam, sóztam, borsoztam. Tavaly eltett paradicsompürét adtam hozzá, három evőkanálnyi. Egy darabig így főztem. Ja, meg dobtam bele egy-két cikk fokhagymát. Amikor a hús puha lett, lereszelt répát és felkarikázott újhagymát szórtam bele. Készre főztem.
Ez lesz a keddi menü főtt tésztával.
Remélem sikerült ötletet adni a következő napok ebédjeihez!
Jó étvágyat!

A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.

Segítsünk egymásnak!

Szerző:  Pál Veronika
- Miskolcimami -

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Igyekezz már, hol a cipőd, el fogunk késni, miért most jut eszedbe, hogy pisilni kell, jajj kell az úszás cucc, megőőőőrülöööök hogy minden reggel ez megy! Na tegye a szívére a kezét, akinél még nem hangzottak el ezek vagy ennél változatosabb, neaggyisten cifrább napindító mondatok. Ugyhogy ugye? Szerintem bátran és általánosan kijelenthetjük: a reggeli készülődés, és intézménybe-munkahelyre kerülés a nap egyik legstresszesebb része – minden résztvevőnek! No de, tudjuk-e hogy miért? Kis-Kovácsné Vancsa Barbi írása.
Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Itt a Vágatlan Május! Na ez igazán tetszeni fog a családnak, akárki is vágja a füvet nálatok! A nemzetközi kezdeményezés még 2019-ben Angliából indult, célja, hogy felhívja a beporzóbarát kertek jelentőségére a figyelmet.
Az Édesanya teremtése

Az Édesanya teremtése

Azt tudjuk, hogy 6 pár keze és 3 pár szeme van, gyógyítani is tud, de ki teremtette a könnycseppet?
Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy… tudom, hogy ebben a hónapban még nem hívtalak, de még csak elseje van. Nem azért akarom letenni, mert már legszívesebben a temetőben tudnálak.
Ugrás az oldal tetejére