Gyermeknevelés

Itt a nyár, jó esetben több időt tudunk együtt tölteni a családdal, különösen a gyerekeinkkel, hiszen nekik garantáltan van pár összefüggő hét szünetük. És itt a kiváló alkalom, hogy ne csak reggel és délután kérjük számon a gyereket, hogy „köszönj szépen a néninek!”. De miért is kell mindenkinek köszönni?

Ki ne emlékezne, milyen volt gyerekként este, elalvás előtt szorosan magunkhoz ölelni a kedvenc plüssállatunkat? Sőt, lehet, hogy nem is plüssállat ugrik be, hanem egy takarócsücsök, vagy a kedvenc párnahuzat, amihez mindenáron ragaszkodtunk, amikor eljött az esti mese és a lámpaoltás ideje.

Talán nem is emlékszünk arra, mikor kezdődhetett ez a ragaszkodás, és ez több mint valószínű: hiszen abban az időszakban, amikor a kis kedvenc tárgyakhoz való kötődés elindul, akkor még csak nagyjából 7 hónaposak lehettünk.

A modern gyermekneveléssel – leginkább annak félreértelmezésével – nemcsak egyre több szabadon nevelt gyereket lehet látni, hanem hihetetlenül sok „neveletlent” is. Talán ezért is van, hogy manapság a köszönni tudó, sorukat kiváró gyerekek egyre nagyobb ritkaságnak számítanak. Pedig az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet nem azt jelenti, hogy nem szabunk korlátokat, és mindig mindenben a gyermek dönt saját kedve szerint, ő találja ki a szabályokat.

Közeledik a nyár és ezzel együtt a gyerekes (többnyire dolgozó) szülők dilemmája: mi legyen a szünidőben a porontyokkal? Érthető módon mindannyian szeretnénk biztonságos, érdekes – sőt: ha lehet, akkor lelkileg-szellemileg építő – környezetben tudni gyermekeinket.

Hogyan mondjam el neki? Üljek le vele egy alkalmas pillanatban? Adjak a kezébe egy könyvet, hogy olvassa el, és ha akar, kérdezzen? Esetleg bízzam másokra? A barátaitól úgyis mindent megtud… – a szexuális felvilágosítással kapcsolatban a legtöbb szülőben hasonló dilemmák fogalmazódnak meg.

Ha visszagondolok arra, hogy melyek voltak a legbecsesebb ajándékok, amelyeket az édesapámtól kaptam, a kettesben töltött pillanatok jutnak eszembe. Amikor ötévesen cukrászdába vitt, mint egy igazi hölgyet, vagy amikor megmutatta az égen a Göncölszekeret és a Hold változását, amikor büszkén mondta a szalagavatón, hogy "de csinos vagy, kislányom!"… Vajon van-e bármi a világon, amely egy-egy ilyen meghitt pillanatot felül tudna múlni?

Én aztán nem fogom a kislányom rózsaszínbe öltöztetni! Cukor, csoki, chips kizárva! Ilyeneket nálunk nem fog enni a gyerek. Cumi? Na, azt pláne nem! Nem is veszek, mert az én fiam biztos, hogy nem kap cumit. Én nem fogok kiabálni a gyerekkel! De ha mégis, olyat biztos nem mondogatok neki, hogy "azért, mert én azt mondtam!". Mindig utáltam, mikor nekem ezt mondták a szüleim. Ez nem egy érv! 

Praktikus tippek kispapáknak a pszichológus szakértőtől.

Sok szülőt foglalkoztat a kérdés, vajon milyen hatással van gyermekeinkre a technika gyors fejlődése. A televízió, a mobil vagy a tablet képernyőjén megjelenő mozgókép rendkívüli módon stimulálja a fejlődésben lévő agyat, így nem árt, ha tisztában vagyunk néhány nemrégiben felismert ténnyel.

Iskola – a nagycsoportosok számára a csodák világa, ahol végre feltárul a titkok kapuja. Vajon így év vége felé mit látnak az elsősök? Varázslatos hely még, vagy máris úgy viszonyulnak hozzá, mint a nagyok, hogy alig várják a szünetet? A kérdést így is megfogalmazhatjuk: szükségszerű-e, hogy az évek múlásával lelohadjon a gyerekekre annyira jellemző kíváncsiság?

Az idő mindenki életében óriási jelentőséggel bír. Úton-útfélen halljuk, olvassuk: Bánjunk jól az idővel! Van, amikor lassítanánk, máskor siettetnénk a múlását. Leginkább azt kell megtanulnunk, a pillanatot értékeljük és hozzuk ki belőle a lehető legtöbbet. 

Ismét közeledik egy ünnep. A tavaszvárással együtt talán nem övezi akkora várakozás a Húsvétot, mint a Mikulást és a Karácsonyt, de erre is lelkesedéssel lehet készülni, ráhangolódni. A lakásdíszítés, a mesék vagy akár csak a szalvéták nézegetése kapcsán sok kérdés merül fel: hogy kerül egy történetbe a bárányka, a húsvéti tojás és a nyuszi? Honnan érkezik egyáltalán a nyuszi, ha az már egyértelmű, hogy a Mikulás Lappföldről jön...?