2020. május 7.
Ha a az utóbbi időkben a napok sűrűek, akkor ez a mai: telített oldat.
1. Reggel: a nagy lányomtól anyák napjára kaptam saját készítésű forrócsokiport. Ezzel indítottam a mai napot. Fantasztikus az íze! Mint utóbb kiderült a mai naphoz kellett is ez az indítólöket.
2. Tanulás ezerrel. Most új módszerrel. Önálló munkában. Közös ellenőrzéssel. Nagyon jól bevált.
3. Ebédre krumplifőzelék készült fasírtgolyókkal. 11-kor még javarészt fagyos volt a hús, de apróra vàgtam és így könnyen, gyorsan össze tudtam dolgozni, így már délre kész is lett az ebéd.
4. Görkori Party az utcában.
5. Elfogyott a lelkem, a mindenem. Hosszas tépelődés után a családi kupaktanács (a férjem és én) meghozta döntését: áthívtuk a szüleimet a szalonnasütésre. Tudom, hogy ez egy nagyon kényes kérdés, de már annyira hiányoztak. Lassan 8 hete nem mentünk egymáshoz 2 méternél közelebb, nem töltöttünk együtt 5 percnél többet alkalmanként.
A távolság most is megvolt, de olyan jó volt kicsit beszélgetni, látni egymást. Mi az udvar egyik végében, ők a másikban. Mégis együtt. Igazi feltöltődés volt! Ilyenkor értékelődnek fel igazán a közös pillanatok, beszélgetések. Remélem, hamarosan visszakapjuk a régi életünk ezen részét. Nagyon nagyon hiányzik!!!!
Nem csoda, ha időnként elkalandoznak a gondolataim. Így születetett meg egy
KUTYAjó nap
Reggel van. Itt jön Ő! Jaj, nagyon szeretem, neki köszönhetem, hogy utcakölyökből tisztes házi kedvenc lettem. Miatta nem vittek be a gyepire.
Ma nagyon morcos. Már érzem is a keserű kávé illatát. Ez nem jelent semmi jót! Ilyenkor még a reggeli hasvakarás is elmarad.
Tudtam.... Kihagyta!! Ki is lettem tessékelve az udvarra.
De nem baj, mert már úgyis nagyon kellett pisilni.
Ezt a szép lila virágot, mindig meglocsolom. Ő nagyon szereti, mert mikor meglátja, milyen szép sárga lett a szára, mindig valami istent emleget és olyan viccesen összecsapja a kezeit.
Rajtam ne múljon, legyen boldog!
De jó!
Nyílik az ajtó! Megyünk sétálni!
Nahát, most a Piciúr is velünk jön?
Ez azt jelenti, hogy a Kishangos, a Nagyhangos és a Mentol Illatú még alszik. Micsoda hétalvók!
Imádok sétálni! Muszáj mindent megszagolni, megjelölni! A francba, a szomszéd Zsemle már járt ma erre!!! Pedig mindig én vagyok az első!!
Kivagyok! Elfáradtam. De a reggelit azért még benyomom! Kész! Muszáj pihennem!
Jaj, de jó!
Megint nyílik az ajtó! Jön a Mentol Illatú és a Piciúr. Hiába ez a legkisebb a gazdáik közül, úgy tűnik, sokszor mégis ő a főnök.
Játszunk, játszunk! Nézd, itt a labdám! Dobd el, légyszi!!!
Fussunk együtt! Simizz meg!
Szeress engem! Látod, hanyatt is dobom neked magam! De jó veletek!
Isteni illatok jönnek a házból! Remélem, nekem is jut valami finom falat!
Ő megint azt az istent vagy kicsodát emlegeti ott bent. A Kishangos meg hangosan nevet .... vagy nem.
Ezt a benti kiabálós szokását azóta vette fel, amióta nem kell a Kishangost meg a Nagyhangost minden reggel elkísérni ahhoz a nagy barna épülethez, ahol rengeteg Hangos szaladgál.
Már mentek is be???
Itt hagytok???
Na, nem baj!
Addig üdvözlöm a postást, megkergetem a madarakat, a szomszéd macskáját elzavarom és elmesélem a napom a többi utcabeli kutyának. Remélem, most az a vén süket is fog hallani az utca végén! Igyekszem elég hangosan mesélni!
Kijött Ő! Milyen csúnyán néz rám! Valami alvásról kiabál. Aludnom kéne? Ja, hogy menjek a helyemre?!? Oké, oké, nem kell úgy pattogni! Tudtam én, hogy a reggeli kávéillat nem jelent semmi jót!
De jó! Arra ébredtem, hogy Ő simogat! Milyen kedves! Sétálni megyünk? Ilyenkor? De kit érdekel!?! Én benne vagyok!!!
Másik irányba megyünk?
Nem baj! Itt is van sok megszagolni- és megjelölni való!
De boldog vagyok!
Álljunk csak meg!!!! Ez a környék ismerős!!! Itt van a Fehérköppenyes!
Jaj, mit vétettem!!!
Ez a Fehérköppenyes tűpárnának néz vagy mi?
Kész vagyunk? Mehetünk?
Mehetüüüünk! Irány hazaaaaaa! Mi van, nem bírod a tempót??
De jó itthon! El is mesélem a kalandomat a többieknek!
Jutifalat? De rendes vagy!!!
Eljött az esti séta ideje! Mentol Illatúval imádok sétálni! Nagy távot megyünk és szeret velem futni is!
Vacsi után édes a pihenés!
Jól bevackolom magam a helyemre, még hallgatom, ahogy a Nagyhangos megígéri, hogy holnap elvisz kocsolyázni, aztán álomra hajtom a fejem.
Kutya fárasztó, de kutya-jó nap volt ez is!
A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.
Segítsünk egymásnak!
Szerző: Pál Veronika
- Miskolcimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
