Jelenlegi hely

A megfelelési kényszer… meg kell tanulni nemeket mondani

Már órák óta kattogott az agya. Idegesen söpört félre egy kósza tincset a homlokából. Tisztában volt vele, hogy hamarosan döntenie kell, s azzal valamelyiküket biztosan megbántja. Tipikus csiki-csuki helyzet. Ha igent mond a párjának a kettesben töltött hétvégére, az anyja vérig fog sértődni, amiért nem vesz részt a családi ebéden. Bármit csinál, úgyis vesztesen jön ki ebből a helyzetből…

Már egészen kicsi gyermekként megtanulunk alkalmazkodni a világ közepét jelentő szüleinkhez, hiszen tőlük függ a létezésünk. Sokszor természetes adottságainkat, késztetéseinket kell elrejtenünk, hogy az elvárásaiknak meg tudjunk felelni.

Az óvodai -, kisiskolai környezet sincs felkészülve az impulzívabb gyerekekre, így szép lassan a sok-sok ’kell, muszáj, nem szabad’ halmazából kialakult kontrollrendszer rombolja a gyermek személyiségét.

Képzelj el egy fát, aminek folyamatosan lemetszegetik az új hajtásait. Egy idő után egyre kevesebb hajtást hoz, esetleg hullani kezd a levele, eldeformálódik…  /Természetesen ez nem vonatkozik az egészséges, biztonságos keretre, amire szükség van!/

Engem csak akkor fogadtak el, ha ………/jó tanuló, csendes, szófogadó, erős, észrevehetetlen…/voltam. A felsorolás tetszőlegesen folytatható.

Egy másik helyzet, amikor a szülő/k/ ’segítő’ szándékkal folyamatosan kritizálja csemetéje minden igyekezetét, soha semmi sem elég jó neki. Még ha nevelő célzattal is teszi, egy életre megmérgezi vele a kis lurkó lelkét, ahogy esetleg vele is csinálták anno.

Az alkalmazkodóképesség elengedhetetlenül fontos a társas kapcsolatainkban. Azonban, ha ez átfordul megfelelési kényszerbe, attól kezdve az ember /gyerek/ kívülre helyezi a hangsúlyt, s mindig mások véleményétől teszi függővé a saját önbecsülését. Eleve kudarcra ítélt helyzet, mert nem lehet, s nem is kell mindenkinek megfelelni. Nagyon hamar lesz ’kézzelfogható’ eredménye a szorongás, a túlhajszoltság, a maximalizmus, a bűntudat, a csökkent önértékelés s egyéb pszichoszomatikus tünetek, mint például a gyomor – és fejfájás, epegörcs, emésztőrendszeri problémák stb.

Ha felnőttként olyan konfrontációs helyzetbe kerülünk leggyakrabban a főnökkel, a párkapcsolatban vagy a szülőkkel, mint ami a gyermekkor szerves részét képezte, gumikötélként ránt vissza a szituáció a gyermekkori énünkbe, s túlzott válaszreakciónk esetleg minket is megdöbbenthet.

Ördögi kör, amiből nem könnyű kilépni.

Mit lehet tenni?

Első lépésként magát a szituációt kell felismerni, s tudatosítani a gumikötél jelenlétét.

Tudom sovány vigasz, de a másik fél jelenléte segít felismerni, hol fontos dolgoznod magadon. /Ez egyébként minden olyan helyzetre igaz, ahol érzelmileg jobban bevonódsz./

Második lépésként bizony nemesedni kell, azaz meg kell tanulni nemeket mondani. Ha nem húzod meg a határaidat, a másik nem fogja. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a kell, muszáj szavakat milyen sűrűn használod magaddal kapcsolatban az életedben.

Harmadik nagyon fontos lépés visszavenni az irányítást az életed felett. Sokan felnőttként is gyerekszerepben élnek, mert a szüleikkel nem mernek konfrontálódni. Amíg nem vállalják be ezt a lépést, addig nem következhet be az igazi felnőtté válás, hiába nem élnek már egy fedél alatt a szülőkkel, mert a kiskori túlélő mechanizmus újra és újra bekapcsol a szituációkban, átvéve az irányítást.

A feltételekhez, elvárásokhoz kötött szeretet nem igazi szeretet.

Te igenis egy különleges, megismételhetetlen ember vagy tele adottságokkal, amelyek arra várnak, hogy végre felfedezd, s kiaknázd őket. Mindenkinek van! Igen, Neked is!

Ismerd meg magad. Becsüld meg magad. Szeresd meg magad.

Észre fogod venni, hogy fokozatosan a világ is megváltozik körülötted.

Ha elfogadod  /végre/ magad, s becsempészed az életedbe az egyensúlyt, a harmóniát, nem lesz szükséged tovább arra, hogy másoknak próbálj megfelelni.

Mert úgy vagy jó, ahogy vagy!


Szerző:Vincze Vilmosné /Nagy Erika/ - Kecskemét
Transzperszonális pszichológus

Már gyerekként is vonzott a lélek világa, először mégis másfelé kanyarodtam el az utamon. Hiába voltam azonban sikeres abban, amit csináltam, valami hiányzott. Majd jött egy 'nagy pofon', ami rávilágított arra, hogy komoly változtatásra van szükség az életemben. Elkezdtem kutatni a miérteket. Ennek egyenes következményeként transzperszonális pszichológus diplomát szereztem Budapesten, s azóta is folyamatosan képzem magam. Tudom, mennyire nehéz kilépni a komfortzónából, s elindulni a változás felé. El kell engedni a régit, hogy jöhessen az új, ami teljes szívet és elhatározást kíván, s rengeteg Énidőt. Ebben segítek azoknak, akik a miértjeikre válaszokat szeretnének, mert különböző nehézségű feladatokkal, problémákkal küzdenek a mindennapjaikban.
www.facebook.com/Gondolatébresztegetők

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Miért vízkeresztkor szedjük le a karácsonyfát?

Miért vízkeresztkor szedjük le a karácsonyfát?

A hagyomány szerint a karácsonyi időszak lezárásának napja vízkereszt, január 6-a. Ekkor búcsúzunk az ünnepi díszbe öltöztetett fától. De miért éppen ezen a napon szokás leszedni a karácsonyfát? A válasz a keresztény ünnepkörben, a népi hagyományokban és az új kezdet szimbolikájában rejlik.
Hogyan ünnepelhetitek meg a hóemberek világnapját?

Hogyan ünnepelhetitek meg a hóemberek világnapját?

A hóemberek világnapját január 18-án ünnepelhetjük, és ez kiváló alkalom arra, hogy kreatívan és vidáman töltsük el a napot. Íme néhány ötlet, hogyan lehet ezt a napot emlékezetessé tenni:
Ünnepeld Te is a hóemberek világnapját!

Ünnepeld Te is a hóemberek világnapját!

A hóemberek világnapját január 18-án ünneplik. Azért esett erre a napra a választás, mert a 18-as szám vizuálisan emlékeztet egy hóember formájára: a "1" a kezében lévő seprűre, a "8" pedig a két hógolyóból álló testére.
Nem kérek sokat, csak hogy vigyázz rám! - Így vigyázz rám szilveszter éjjelén!

Nem kérek sokat, csak hogy vigyázz rám! - Így vigyázz rám szilveszter éjjelén!

Tudom hihetetlen, hogy én ennyire félek tőle…, persze, mert te tudod, hogy nem bánt, látod, hogy szép és színes, és fel is készülsz rá, de én nem! Én minden felkészülés nélkül kapom ezeket a hangokat, amire nem úgy reagálok, mint egy ember, hanem szaladok… hogy hová? Nem tudom!
Ugrás az oldal tetejére