Jól esik néha beszélgetni valakivel. Beszámolni arról, hogy milyen volt a hétvége, merre jártunk, milyen filmet láttunk a moziban.
A többesszám azért indokolt, mert az utóbbi években egy család is felsorakozott mögém, így az „én” rögtön „mi”-re változott.
Pár perces kötetlen csevej erről-arról, nem sok, hiszen jól tudom barátnőim is rohanó tempóban élnek, gyereket nevelnek, egy vagy két picivel próbálnak túllenni a mindennapi nehézségeken, dolgoznak és túlóráznak, vagy végső esetben mindegyiket egyszerre.
A fenti élethelyzeteket gyorsan átfuttatva már készítem is a nélkülözhetetlen okostelómat - miközben én is éppen egy dacos 2,5 éves kislányt terelgetek - és már tárcsázok is!
Régi barátok
Hívom a "dolgozó barátnőt", sok-sok közösen átmulatott éjszakával, megannyi régi sztorival a hátunk mögött. De már jól tudom, ha őt hívom a téma nem a dackorszak, testvérféltékenység, szobatisztaság lesz. Inkább, olyan mindennapi élettel is összefüggő húsbavágó kérdések, mint a „hogy állsz a munkakereséssel?” merülnek fel.
Mindezek ellenére vannak közös témák, bár a „kivel kávéztunk, melyik koncerten voltunk”, illetve „melyik baráthoz megyünk buliba” résznél többnyire csak a barátnőm beszél.
Eközben én figyelmesen hallgatok, majd átveszem a szót és előadom a saját családi élményeimet: izgalmas kerti parti gyerekekkel, szülinap egy hasmenéses vírussal „bolondítva”.
Már nem vagyunk a régiek, mindezek ellenére jól toleráljuk egymás eltérő élethelyzeteit.
Másik gyerekkori barátnő, "a két gyermekes anyuka".
Megjegyzem, hasonló helyzetünk miatt vele órákig beszélhetnék arról, melyik a legjobb cipő, mit csinál éppen az ő pici babája vagy éppen mivel foglalatoskodik az én dacos kislányom. De nem tesszük, mert kisgyerekes szülőként beszélgetéseink inkább a könnyedebb témákat érintik, és nem merülnek ki a gyereknevelés boncolgatásában.
Belenyugvóan vesszük tudomásul, hogy bár otthon vagyunk, mégis nagyon-nagyon elfoglaltak vagyunk, mert már hetek óta próbálunk összehozni egy közös gyermekek és család nélküli találkát.
A következő kedvenc "a vele mindent meg lehet beszélni és használható ötletekkel lát el barátnő", aki néha hosszabb ideig elveszik az éterben!
Miért? A válasz egyértelmű: a karrier, háztartás, és gyereknevelés között nem könnyű fenntartani az egyensúlyt. Ilyenkor havonta egy beszélgetés már jó aránynak mondható. Ezek a beszélgetések azonban, inkább gyors információgyűjtések arról, ki hogy van, kötetlen fecsegésre azonban vele ritkán jut idő.
Egy családban mindig történik valami, pl: a gyerekekkel otthon vagy a munkahelyen, esetleg a párkapcsolatban. Jellemzően azonban nem érünk rá arra, hogy a problémákat hosszasan boncolgassuk, hanem pörgetjük a dolgokat, vagy inkább csak felszínes mindennapi dolgokról csevegünk.
Az évtizedes nagynak hitt kötelékek a kevesebb közös program miatt lazulnak. Ez eleinte szokatlan majd később elfogadjuk, hogy a régi barátnőkkel már nem egymást hívjuk elsőnek, ha történik velünk valami.
De van még remény, a barátságok nem tűnnek el, - ha nem akarjuk, - csak átalakulnak...
A barátnős „ottalvós hétvégékből mára évi egy alkalmas visszafogott családi rendezvény lett. A gyerekek szinte már jobban várják a nyári közös strandolást és „pizsipartit”, mint a szülők. Egy viszonylag ismeretlen helyen azonban, ahol több gyerek játszik együtt óhatatlanul is előfordulnak balesetek, kisebb nagyobb hisztik, így az „anyaüzemmód” ezeken a laza baráti hétvégéken sem kapcsol ki teljesen.
Új barátok
A közös babavárás, gyermekszülés gyakran sorstársakká kovácsolja az anyákat. Máig emlékszem azokra a hosszas telefon beszélgetésekre, amely során első gyerekes anyukákkal lelkesen vitattuk meg a hozzátáplálás részleteit, cseréltünk recepteket, tornáztunk együtt szülés előtt és után már a babákkal együtt.
„Anyukabarátnő” választásban is szükség van szimpátiára, de talán nagyobb súllyal esik latba az, hogy a gyerekek egyidősek, bírják egymást, vagy egy kórházban születtek, illetve a gyerekek csoport- vagy osztálytársak. Évek múltával ezek a kapcsolatok is lazulnak, hiszen előbb-utóbb mindenki visszatér a munka világába, így kevesebb idő jut a barátságok ápolására.
Nagyon jó, hogy van egy hatalmas játszótér, hasonló korú gyerekekkel, akiknek az édesanyja többnyire ugyanazokkal a mindennapi problémákkal küzd.
Ők azok a "játszóteres (babakocsis) barátnők", akikkel kibeszélhetjük az apró-cseprő gyerekes témákat, megtudjuk a helyi pletykákat a közeli oviról, bölcsödéről, iskoláról.
Megnyugtató, hogy van egy másik anyuka, akinek van ideje meghallgatni, miközben tekintetével a gyermekeit keresi. A játszóterek homogén világában is kialakulhatnak tartós barátságok, azonban velük teljesen más élethelyzeteket osztunk meg, mint az egyetemi, főiskolai, illetve középiskolás korból származó barátnőkkel. Jellemzően nem a játszótéren vitatjuk meg a családi gondokat, problémákat, hiszen ott még a falnak is füle van.
A barátnők (barátok) jönnek-mennek olykor jobban van szükség a támogatásukra, segítségükre, máskor viszont kevésbé férnek bele az éltünkbe. Nem szerencsés teljesen hátat fordítani a régieknek azoknak, akik már régóta ismernek bennünket csak azért mert nem „passzolnak bele” az új életünkbe, vagy szimplán a távolság miatt ha messzebbre költöztek. Az „Ő sem telefonál, ezért én sem hívom” magatartás évekre eltávolíthatja a barátokat egymástól.
Történhet olyan, hogy egy közös találkozás, azonos élethelyzet ismét feléleszti a megkopott barátságot. Előfordulhat, hogy egy felbukkanó „régi jó” barát új lehetőséget tár elénk, pont akkor, amikor erre szükség van. Elfeledett barátságok éledhetnek újjá, ha nem intünk végleg nemet a régieknek, csak átalakítjuk életünket szerzünk új baráti kört, de mindig fenntartjuk a helyet azoknak, akik később vissza akarnak térni.
Hannamami
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
