Jelenlegi hely

Ne rombold le az önbizalmát!

Egy apa, két számítógépes "ügy"... és ami mögötte van!

2007 tavaszán egy szegedi kosármeccsre utaztam egy ismeretlen szurkolótársammal. A sráccal nagyon jót beszélgettünk a hosszú út alatt. Már az elejétől fogva éreztem, hogy nem egy átlagos srác, aki csak éli vakvilágba az életét. Számítógépjavítással foglalkozott, így rá bíztam a gépeim karbantartását, mert megbízható és következetes volt. Mesélte, hogy hiába mondja el a cégeknél, hogy hogyan használják a gépeket, mégis újra és újra szoftvereket kell telepítenie és összekuszált gépekbe életet lehelni. Megtanulta, hogy ragaszkodjon a "Csináld jól, vagy ne csináld egyáltalán!" elvhez.

Nekünk is mondta, hogy velünk sem fog kivételt tenni, ha elcsesszük a gépet (a beállításait felülírjuk), akkor

ne hozzuk hozzá, mert nem hajlandó megjavítani. A szabályokat be kell tartani és kész.

Értettem, hogy miért mondja, hisz én sem szeretek egy dolgot többször megcsinálni, főleg, ha előtte elmondom a játékszabályokat.

Később a saját számítógépemen feszegettem a határokat egy-egy beállításommal, amiért karbantartáskor mindig jól beolvasott, de ráhagytam. Persze soha nem értettem egyet vele, hisz' én használom a gépet, a saját beállításaimat, igényeimet akartam megvalósítani. De mit tehet az ember egy merev, kocka szakemberrel, aki mindent jobban tud?!

Egyszer olvastam egy idézetet:

Hibázni ér. Újra nekifutni ér. Nem megpróbálni viszont tilos!

Viszont a sráccal szemben, akinél azt érzem, hogyha hibázok, akkor azonnal lehurrog, hogy érezzem a hibám következményeit, vagy megbüntet (nem vihetem hozzá a gépet), hogy a következő alkalommal meg se próbáljam azt, ami a fejemben van, azt élhetem meg, hogy bátran fedezzem fel a világot? Szabadság helyett ketrectől való félelmek szorították gondolataimat...

Mi van, ha fordított helyzetbe kerülök?

Gyermekem eldöntötte, hogy eladja a számítógépét. Az átadás előtt a gépet újra telepítettem, s amíg frissült, a srácokra bíztam a gépet. Ők már nagyon unták a várakozást és kitalálták, hogy játszani fognak, így a telepítés alatt 95%-nál kihúzták az internetkábelt a gépből, aminek a következménye természetesen az lett, hogy az egész rendszer lefagyott és semmit nem lehetett tenni.

A bennem felgyülemlett érzések tomboltak, de visszafogtam magam. Már füstölögtem magamban, hogy ez +2 óra munka lesz, különben is, hogyan lehetett ennyire felelőtlen stb, stb...

Közben a gyermekem odaült mellém és megszólalt:

Hát ez most jó tapasztalat volt!

Éreztem, hogy tudta és megértette, hogy mi ment félre, és levonta belőle a következtetéseket.

Este még megbeszéltük, hogy mi történt, de igazából másnap értettem meg, hogy a gyerekek tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy az élet hogyan működik jól, minek mi a következménye.

Szülőként azt hisszük, hogy mi látjuk jól a világ dolgait. Tudjuk, hogy mi jó és mi nem az, hol vannak a határok, ezért a szülői féltésünk gyakran korlátozni akarja a gyermekeket. Ha pedig nem úgy jön össze, akkor vagy leszidjuk vagy büntetjük őket.

Mint mi, a gyerekek is tapasztalatok által tanulunk.

Az emléleti okosságok szépek és jók, de sokszor egyáltalán nincs hatásuk a gyerekeinkre.

Hiába akarjuk megmondani a "tuttit", elég kis százalékban ér célba.

Szülőként két dolgot tehetek, hogy segítsem gyermekeimet az életben való eligazodásban:

  • Teremtsek számárukra biztonságos helyzeteket, amelyekben megtapasztalhatnak kihívásokat (és legyek is ott, ha segítségre van szükségük).
     
  • Mutassak példát! A gyerekek mindig figyelnek. De nem arra, amit mondunk, hanem arra, amit teszünk. Jó példát kell mutatnom a pozitív dolgokban és a hibák helyrehozatalában. Ez persze sokkal lassabb folyamat, mint a korlátozás vagy az utasítgatás, de biztosabb, mert a mintát viszi tovább.

Az önbizalom:

Hit saját magunkban; személyes meggyőződés a saját képességeinkről, erőnkről, céljaink elérhetőségéről.

Milyen sok erőt tud adni, ha ezt megkapja valaki gyermekkorában!

Czirják Tamás
kommunikációs képességfejlesztő
https://ahosokutja.hu/

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Szeptember az új január - őszi tippek az egészségéért

Szeptember az új január - őszi tippek az egészségéért

Sokan mondják, hogy szeptember az új január. A nyári lazulás után sokan motiváltabban érkeznek vissza az edzőtermekbe. Hogy a kezdeti lelkesedés pár hétnél tovább tartson, érdemes szakemberrel konzultálni és konrét célokat meghatározni.
Ki mondta, hogy az ősz unalmas legyen?

Ki mondta, hogy az ősz unalmas legyen?

Az ősz számos lehetőséget kínál, hogy a gyerekek számára izgalmassá és élvezetessé tegyük ezt az évszakot. Összegyűjtöttem néhány ötletet, amelyek segítenek felfedezni az ősz szépségeit és kihasználni az évszak sajátosságait a családi élmények során.
Végzetes mondatok a gyereknevelésben!

Végzetes mondatok a gyereknevelésben!

Vannak olyan végzetes mondatok, amit a szülők később megbánnak. Van pár ismétlődő dolog, amit ha gyakran mondunk gyerekeinknek, akkor azzal akár hosszú távon nehezítjük meg a gyerek és a magunk életét is.- Novák Ferenc pedagógiai viselkedéskutató​ írása.
Miért menjünk el szűrővizsgálatokra, ha nincsen semmi bajunk?

Miért menjünk el szűrővizsgálatokra, ha nincs semmi bajunk?

Azért, hogy ne is legyen! - Dr. Gyöngy Andrea belgyógyász, diabetológus írása
Ugrás az oldal tetejére