Fogadjunk, hogy már gyerekkorodban imádtál a konyhában sürögni, állandóan segíteni akartál anyukádnak a főzésben!
Persze, hogy NEM! (nevet)
Na, de akkor hogy? Hogy jut eszébe egy fiatal édesanyának, hogy az amúgy sem unatkozós hétköznapokon éppen egy főzős videóblogot készítsen?
Dehát egy anyuka egész nap itthon van, és rengeteg a szabadideje, nem? (mosolyog) Na persze, csak viccelek. Nimród születése után nekem újra kellett tanulnom olyannak lenni, amilyen vagyok. Mindet elvesztek, ott hagyok, megbotlok, beverem a fejem, elesem, összekoszolom, ami nyilván nagyon szórakoztató bizonyos szempontból, na de egy gyerekkel a kezemben mégsem akadhat össze a lábam, és az sem túl szerencsés, ha mondjuk bent felejtem a bevásárlókocsiban.
Nimródot nagyon jól akartam, akarom csinálni. Éppen ezért, amikor megszületett, a lazaságom mintha a múlt homályába veszett volna az átmulatott éjszakákkal együtt. Úgy néztem a lábam elé, mint egy beprogramozott robot, úgy raktam össze a pelustáskát, mintha Afrikába készülnék két hónapra, és úgy kontrolláltam magam, hogy már egy olyan mindennapi rutin is óriási stressz lett, mint a főzés. Nem nagyon ettünk például ebből kifolyólag főtt ételt. Úgy voltam vele, hogy csináljuk inkább azt, amivel a Nagyságos Úr is meg lesz elégedve, nehogy megint üvöltés legyen a vége.
Ahogy megközelítettem a konyhapultot, csimpaszkodott a lábamba, befurakodott a konyhapult és az alsó fertályom közé, és persze kétmillió decibellel fejezte ki nemtetszését. Most már nevetve emlékszem vissza arra, ahogy meztelen fenékkel főzöm a céklahegyeket, mert a gyerek az első időszakban csimpaszkodó hisztijében rendszeresen lehúzta rólam a gatyát. Szóval a Kisfőnöknek megfőztem, a férjem meg én pedig vegetáltunk. Természetesen a férjem fogyott, én pedig híztam a hideg élelemtől. Na, többek között ebből lett elegem.
És ha már csináljuk, csináljuk komolyan, nem igaz?
Vagy inkább komolyan lazán. (mosolyog) Úgy döntöttem, egy életem, egy halálom, játszóteret csinálok a konyhából. Együtt hámozunk, együtt aprítunk, együtt nyúlunk bele, kenjük össze magunkat, kóstoljuk meg, és röhögve nézem végig, ahogy a frissen lerakott padlót belepi a heti bevásárló lista tartalma.
És bejött. Azt vettem észre, hogy megint kezdünk enni.
A gyerek élvezi, amit csinálunk, én meg lassan visszatalálok ahhoz a lökött nőhöz, akinek megismertem magam. Ez persze nem csak a főzésre igaz. Szépen lassan megtanultam, hogy attól még, hogy az én agyam nem egy excel táblázat, nagyon jó anyuka vagyok. A videókkal ezt az életérzést szeretném továbbítani anyukáknak, apukáknak, gyereket tervezőknek, és azoknak, akik félnek a gyerekvállalástól. Gondoltam egy nagyot, és elhatároztam, megmutatom másoknak is a mi kis konyhai performanszunkat.
Elkezdtem a főzéseket felvenni és videókat vágni belőlük, hogy másoknak is adjak egy kis lendületet ahhoz, hogy nevetni tudjanak a káoszon. Az első felvétel közben negyvenszer leizzadtam, annyira izgultam, hogy ha nem állok tőle fél centire, majd ledöfi magát a késsel, leesik az asztalról, vagy fejbe vágja magát egy tepsivel. Aztán jött a következő és a következő és rájöttem, hogy kiválóan kézben tudom tartani ezt a helyzetet (is).
Azt kell mondanom profik vagytok, tényleg nagyon lazák és viccesek a felvételek. Másrészt - ami engem konkrétan meglepett -, hogy még főzni is kedvem támadt. Mi alapján válogatod a recepteket?
Az a vicc, hogy nekem is kedvem lett főzni, és ez engem is meglepett. (nevet) Ma is összedobtunk egy húslevest, és tök jó volt csinálni is, meg enni is. Már a reggeliben is elkezdtem kreatívkodni, pedig reggelente azért nem bánnám néha, ha fejbe vágna valaki inkább egy tepsivel, hogy kénytelen legyek még aludni. Ha így folytatjuk, még a végén főzni is megtanulok.
Általában könnyű, egyszerű, gyors ételeket keresek. Van, hogy ahhoz nézek receptet, ami éppen jó áron van, épp azért, mert tudom, hogy ez is szempont, nem csak nekünk, másnak is. Vagy a szilva chutney úgy jutott eszembe, hogy Nimróddal mindig jártunk szilvát szedni a környéken. Most például a müzli szeletet az őszi magvak ihlették, szedtünk együtt diót is. Az egyszerűség nagyon fontos. A töltött cukkinihez például jól passzol a besamel. Én ránéztem a tejfölre, és megállapítottam, hogy szerintem az is pont teljesen jó lesz.
Volt már olyan, hogy elkezdtem felvenni egy videót, aztán véletlenül rossz receptet néztem a végén, és azzal fejeztem be. Nem vagyok megszállott követője semmilyen étkezési irányzatnak, nem szeretem keretek közé szorítani ezt sem. Legyen sokoldalú az étrend, legyen olyan, amit szeretünk, és persze egészséges is.
Kicsi a bors és a főszereplők
Kerekes Bori, 33 éves mami, és Weszely Nimród, 20 hónapos baba
Hogy veszed rá Nimródot a szereplésre?
A felvételek eléggé spontán módon alakulnak. Összekészítem a hozzávalókat, amíg alszik, aztán lesz, ami lesz. Nem tervezek meg előre semmit. Ha épp azt látom, nincs kedve, befejezzük később. Volt olyan videó, amit ezért több részletben vettem fel. A töltött cukkini két felvétele közben például strandoltunk egyet a Velencei-tónál. A müzlinél meg annyira elemében volt, hogy egy óra alatt kész voltunk, és nagyon hamar meg is vágtam.
Nimród egyébként eléggé hozzászokott a filmezéshez, pici kora óta állandóan loholok utána, vagy előtte a telefonommal. Számomra ez egy akkora dolog, hogy neki már meg tudom majd mutatni, milyen volt, amikor pici volt, hogy nézett ki a környék, a lakás, mit szólt ez első szilárd ételhez, amit evett, hogy üvöltött, vagy csecsemőként hogy hagyta abba a sírást a kilencvenes éves pop slágereitől. Ha kérhetnék egyet egy jó tündértől, az biztosan az lenne, hogy megnézhessen anyukámat és apukámat, amikor én kicsi voltam. Amire emlékszem már, abban követem őket, mert szerintem tökéletesen csináltak mindent, de ha lenne olyan ajtó, amit rányithatnék az én gyerekszobámra, biztosan feltépném. Talán Nimród is ilyen kíváncsi lesz majd.
Mindenestre ha egyszer egy Michelin-csillagos étterem konyhafőnöke lesz, abban neked komoly szereped lesz...
Van egy titkos tervem a videókkal, de nem ez. (mosolyog) Úgy vagyok vele, hogy ha Nimród tini korában akár egy csaj szívét is meghódítja majd azzal, hogy ja, amúgy én vagyok az a cuki kisfiú azokban a videókban, akkor már megérte. Addig pedig reménykedem, hogy minél többen megszeretik a mi kis Michelin-csillagtalan káosz konyhánkat.
A főzőcskén túl más témák is előkerülnek a blogban?
Igen, igyekszem minden videóban más témát is belerakni majd. Altatás, barátkozás, pelenkázás, sminkelés, bevásárlás. Ezekről blogot vezetek majd, amint végre elkezdem azt is. Szeretnék egy olyan fórumot, ahova a szülők beküldhetik a saját vicces történeteiket, képeiket a mindennapi nehézségek vicces oldaláról. Szerintem mindenkinek jól esik egy kis feloldozás. Amikor azt látja, hogy jé, az a gyerek a játszótéri hintában alszik el, ledobja a tojást, ők is ennyit szenvednek a pelenkázással, és mégis nevetnek rajta.
Nem egyszer hallgattam én is végig más tökéletesen alvó gyerekét, percre pontos rutinját, ne is beszéljünk a beszéd -és mozgásfejlődéssel kapcsolatos összehasonlításról, és mi még csak az elején vagyunk, aztán majd jön az ovi, a suli, az igazi verseny, gondolom. Azt szeretném megmutatni, hogy senkinél sem mennek tökéletesen a dolgok, de ez így van jól, és nem baj, ha nem kezd el járni az a gyerek ugyanakkor, amikor a szomszéd unokája.
Milyen menün dolgoztok épp, és mik a további tervek?
Többen kérdezték már, hogy házhozszállítást nem vállalunk-e. (mosolyog) Az még várat magára, de rengeteg ötlet motoszkál a fejemben. Most egy komatál felvételére készülünk, megyünk babalátogatóba, valami jó kis tejturbózó menüt szeretnénk rittyenteni. Szegény háttérbe szorult kutyánknak is főzünk majd egy szülinapi menüt. És forralok egy tervet a férjem ellen is, amiről itt fog csak olvasni szegény, ez volna a Papa főz videó. De ezt megígérni nem merem.
Mi résen leszünk, az biztos, kövesd velünk a Kicsi a bors oldalát!
Vági-Tóth Lilla
- Budapestimami -
Tetszett ez a cikk? Oszd meg másokkal is!
Még több Kicsi a bors videó:
Kicsi a bors: Almás-zöldséges csirke grilltorony
Nyári gyerekkel-együtt-sütögetős emlék egy ínycsiklandó grilltoronyról a Kicsi a bors videóblog szerzőjétől.
Kicsi a bors: Házi müzliszelet és a pelenkázás
Őszi ihletésű házi müzliszelet pillanatok alatt. Hm...Isteni! Kicsi a bors, de erős!
Kicsi a bors: Töltött cukkini hajók, gyors ebéd
Azoknak, akik épp egy totyogó mellett próbálnak ebédet főzni a hétvégére, és nem tudják eldönteni, hogy sírjanak, vagy nevessenek.
Kicsi a bors: Szilva chutney egyszerűen
Szétszórjuk, felaprítjuk, összekeverjük, földhöz vágjuk, megsütjük, megesszük. Kövessetek minket a káosz konyhájába, ahol egyszerű és gyors recepteket mutatunk nektek minden héten. Gyerek, fakanál, rock and roll!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
