A magyar nyelvterületen háromféle tojásdíszítés ismert: a méhviasszal írott, a levélrátéttel és a karcolással díszített.
Ezek közül a karcolással történő díszítés a legrégibb. (Kivéve az Alföldet, ahol 50-100 évvel ezelőtt csak elvétve lehetett díszített – karcolt – tojást találni.) A karcolásos díszítő mód kizárólag az avarokoz köthető, de már Krisztus előtti időkből is került elő vésett tojás. Akár milyen primitív díszítés volt ez, mégis a mai hímes tojás ősének tekinthető.A karcolásos díszítési mód ősi örökségünk. Nemzeti vallási és szerelmi vonatkozású díszítések főleg a karcolt tojásokon fordulnak elő a legtökéletesebben a múlt század végétől.
Írott tojás
Készítésénél viaszlevonásos technikát kell alkalmazni. Ennek lényege, hogy a tojás felületére viasszal mintát kell rajzolni, majd a tojást egy festékes lébe helyezve megfesteni. A megfestett tojásokon a meleg hatására a viasz fellazul, amelyet egy puha rongy segítségével könnyen ellehet távolítani.
Az íráshoz, tojásíráshoz szükséges felszerelést otthon is elkészíthető. Szükség van egy 10-15 cm hosszú, ceruzavékony botocskára vagy kifaragott fára; ha faragjuk, egyik végén a feje valamivel vastagabb lehet, mint a nyele. Ez után fémből egy kis csövecskét készítünk. Ennek anyaga régen a piparéz volt, mint legvékonyabb és legtartósabb fém; ma helyébe a fogpaszta, borotvakrém tubusát vagy a cipőfűzőzsinór végén a pléhfoglalatot használjuk. A 15-20 mm hosszúra és 4-5 mm szélesre kivágott fémlapocskát rácsavarjuk egy tűre, majd a tűt kihúzzuk belőle. Kívánatos, hogy a kis fémcső minél vékonyabb legyen, mert így szépen lehet vele írni. Ezt a csövet beerősítjük a pálcika fejébe, a nyélre merőlegesen. A beerősítés úgy történik, hogy a pálcika fejét vagy kifúrjuk és a csövecskét beledugjuk, vagy a pálcikát meghasítjuk és a csövet a hasítékba illesztjük, majd mindkét esetben cérnával a fejhez rögzítjük. A csövecskén egy lószőrt is áthúzunk, hogy a híg viaszt vékonyan és egyenletesen engedje a tojás felületére. Ezzel elkészült a tojásírás szerszáma, a kesice. Több kesicét is jó készíteni, hogy amint az egyikben a viasz megfagy, a másikkal folytathassuk az írást.
Az írásra használt méhviasz megolvasztására egy vagy több kis fémedényt vagy kis cserépedényt tartunk, bennük a kesicék fejével. A megolvadt viaszba egy kis kormot keverünk, hogy az írás szürke nyomát munka közben szemmel tudjuk tartani.
Tojás írás
Lehetőleg nagyméretű, vastaghéjú tojást használjunk. A forrástól számítva, lassú tűzön 30 percig főzzük. Ha a vízbe teszünk pici sót, a héja kevésbé reped meg. ( A hosszan főzött tojás nem romlik meg, mert a belső része lassan kiszárad, és összezsugorodik. Ha a tojásokat langyosan tartjuk, a viasz könnyebben ráolvad.
Az írás úgy történik, hogy a tojást bal kézbe vesszük és jobb kézzel írni kezdjük a hímet, a hímeket. Először a tojás felületét beosztjuk: hosszában két körvonallal négy cikkre, majd ezekre merőlegesen, mint az egyenlítő a földgömbön, egy vonallal összesen nyolc háromszöghöz hasonló félcikkre osztjuk. Vannak olyan hímek, amelyeket további vonalakkal tizenhat mezőre kell osztani, nagy ritkán viszont van néhány olyan hím is (pl. a vesztett utas), amely beosztást egyáltalán nem igényel.
Az írás befejezése után a tojások számára festőt készítünk. Régen növényi festékeket használtak, ma már a bolti festék a jellemző. A tasakjára írt utasítás szerint a tojások számának megfelelő nagyságú edényben készítjük el. A tojásokat beletesszük és kellő ideig benne hagyjuk, közben néhányszor megforgatjuk. A festék a viasszal írt hímeket kivéve a tojások felületét pirosra festi. A festékből kivéve a tojásokat megszárítjuk és meleg, puha ronggyal áttöröljük. A törlés eltávolítja a viaszt, és az írások a tojás felületén fehéren maradnak. Egy kis szalonnával átdörzsölve, a tojások fényesebbek lesznek, de utána a fölösleges zsiradékot le kell törölni róluk.
Gyimesi hímek
Karcolt vagy vakart tojás
Az egyszínűre festett tojást hegyes szerszámmal, például tűvel vakarva, karcolva díszítjük. A motívumok többnyire a hímzésmintákból kerülnek ki.
A tojás berzselése
A megfőzött tojásokra apró levélkéket (például petrezselyem levél) helyezünk eres oldalukkal felülre fektetve, majd gézzel vagy cérnával rögzítjük. Így tesszük a festőlébe, ahol 1-2 órát hagyjuk. A festékből kivéve a levél kontúrja és erezete szépen látszani fog.
A maratott, vagy más néven metszett tojás
Az egy színre (általában hagymahéjjal) megfestett tojást megszárítják. Amit hagymahéj színűre szeretne hagyni az alkotó, azt a részt befedi viasszal. Ezután a tojás mondjuk piros festékbe kerül. Száradás után, amit pirosan szeretne hagyni, azt újra befedi viasszal. A tojás bizonyos részei tehát nincsenek viasszal befedve. A tojást ekkor ecetbe (régen savanyú káposzta levébe) kell helyezni. FONTOS! Kifújt tojás lyukacskáit be kell tapasztani viasszal, különben "megeszi" a tojást az ecet, gyakorlatilag lebontja! A viasz végső leszedésekor a két lyukról is eltávolítjuk a viaszdugót. A savas kémhatású folyadék leszedi a festéket, és a tojás eredeti, festetlen színe lesz látható. Ez nagyon időigényes munka.Erdélyben régen ez volt a fő díszítési mód, szerencsére ma is él.
Patkolt tojás
A hagyomány szerint a tojáspatkolást unatkozó patkolókovácsok találták ki, hogy szabadidejükben ezzel bizonyítsák szakértelmüket és kézügyességüket. A vasalatok mintáit egy ólomlemezből vágja ki a patkolómester, majd óvatosan felszegezi őket.
Áttört, csipkés tojás
A tojást kifújjuk. Ezután először a mintát viasszal a tojáshéj felületére írjuk, utána pedig speciális eszköz segítségével átkell fúrni a törékeny héjat.
Természetes festőanyagok
A tojások festésére legtöbbször az előző évben szedett növényeket használták fel. A színezéket a növényekből állították elő. A megírt tojásokat az elkészített festékbe helyezték. A dévai csángók az írott tojásokat festés előtt sárgítóba tették, amelyet a festő rekettye virágából, hagymahéjból vagy vadalmafa héjából készítettek timsó felhasználásával.
Az egyszínű piros tojáshoz a szükséges berzsenyfaforgácsot a boltból szerezték be, de a többi színt a vadon termő növényekből nyerték. Piros színt a festő zsoltinából is készítettek. Sárga színt ad a vadalmafa háncsa, a sáfrányos szeklice virága, az eperfalevél és a szőlőlevél főzete. Vörös festőlét nyertek a nyírfalom, a vadalmafa kéreg és a szurokfű főzetéből. Zöld szín a csalán leveléből készült.
További színező festékek készíthetők:
- Enyhe sárga: sárgarépa, zellermag,kömény, sáfrány
- Narancssárga-pirosas barna: vöröshagyma héja
- Rózsaszín vagy piros: lila hagyma héja, darabolt cékla
- Barna vagy bézs: dióhéj
- Barna-arany: kapormag
- Zöld: csalán, sóska, spenót, répa zöldje
- Kék: vöröskáposzta
Tojásjátékok
A húsvétot a vidámság is jellemzi. A tavasz és a jó idő megérkezésével lehetőségük van az embereknek, hogy minél több időt töltsenek a szabadban. Világszerte elterjedt és kedvelt tavaszi szórakoztató játékok a tojásjátékok. A húsvéti tojásokkal kapcsolatos játékok Közép-Európa minden népénél előfordultak. A magyarországi középkori latinságban diesconcussionisovorum (a tojások összeütésének napja) a húsvét utáni fehérvasárnapra következő hétfő elnevezése, amit már 1380-ból ismerünk.A tojás tekinthető mágikus szernek is, több tekintélyes kutató látja tavaszi termékenységvarázsló cselekmények utódát a tojásjátékokban.
Számos középkori eredetű szokást, így a piros tojások összeütésével, a csokkantással megpecsételt mátkaváltást, vésároskodást is, a moldvai csángómagyarok napjainkig megőrizték.
1.)A húsvéti tojásjátékok főbb típusai: Ezek az összeütés, gurítás, feldobás, ércpénzzel való dobálás.
A tojásjátékokra: a tojások versenyszerű összeütésére, dobására, gurítására, ércpénzzel való dobálására Dunántúlon is húsvéthétfőn a locsolás vagy a korbácsolás után került sor. Húsvéthétfő reggelén a locsolással, korbácsolással a fiúk a lányos házaknál összegyűjtötték a játékokhoz szükséges piros tojást és a pénzt.
A tojásütés egyik fajtája, amit Szombathelyhez közel általában két fiú játszott. Az egyik a tenyerében tartott vagy a földre tett egy piros tojást, amibe a másiknak egy pénzdarabot kellett belevágni. Ha a pénz első dobásra élével beleállt, akkor a dobó elnyerte a tojást.
Alsóságon a fiúk a pénzdarabbal való tojásbavágást, a lányok a tojásdobálást játszották húsvéthétfőn. A réten két lány megegyezés szerinti távolságban szemben állt egymással. Számolásra, háromra a két dobónak el kellett dobni a tojást, de úgy, hogy a másik legfeljebb egyet lépve, elkaphassa. Arra is ügyelni kellett, hogy a két repülő tojás a levegőben össze ne ütközzön. Aki nem tudta elkapni a másik tojását, az vámot fizetett. Ez lehetett cukorka vagy egy másik festett tojás.
Zalában az ifjúság húsvéti vagy fehérvasárnapi tojáscserével történő komálásával egy időben a gyerekek hímestojásokat gurítottak. Galambokon a két domb közötti rétet Banyának hívják. Húsvétkor mondták: Gyerünk tojást gurítani a Banyába!
Somogyszobon a leányok hímes tojásaikat magasra felhajigálják, nagyokat tapsolnak hozzá s ügyesen elkapják. A gyermekek kókányólnak (összeütik tojásaikat), hogy kié erősebb s marad épen. A ravaszabbak fatojással kókányónak s ha a turpisság kitudódik, egy kis birkózással hamar kiegyenlítik a dolgot s az eltört tojásokat közösen elfogyasztják.
Martonvásáron húsvéthétfő délutánján a fiúk még kétféle tojásjátékot is játszottak. A sejberolás (tojásgurítás) a 6-10 éves gyerekek játéka volt. Hat-tíz fiú játszotta. Egy szál deszkát kövekkel támasztottak fel vagy az utcán az árokpartra fektették. A lejtős deszkán egymás után gurították le a piros tojásokat. Ha valamelyiknek sikerült eltalálni a másik legurított tojását, akkor az eltalált tojást elnyerte. Ércpénzzel dobáltak a tojásokra a nagyobb, 10-12 éves fiúk.
2.) Húsvéti kakaslövés: húsvét első napján szokás a kakaslövés. A 13-14 éves fiúgyermekek egy héttel a kakaslövés előtt végigjárják a falut, hogy közös pénzből 3-4 kakast megvegyenek. Húsvét első napján délben gyülekeznek és dramatikus formában előadott, tréfás veszekedéssel búcsúztatják a kakast. Ezután a táblára rajzolt életnagyságú kakas ábrájára nyíllal lőnek. Aki a tábla közepére festett fekete pontot eltalálja, az a győztes.
3.)Havajgatás: moldvai Klézsén tavasszal fűzfából tilinkát (fűzfasípot) készítettek. Úgy hitték, ha belefújnak a fűzfasípba, akkor a halottak is meghallják, hogy elérkezett Jézus feltámadásának napja.
Felhasznált irodalom, képek:
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd
Dömötör Tekla: Magyar népszokások
Juhász Katalin, Húsvéti ételek
Antalné Tankó Mária: Gyimesi írott tojások
Magyar Katolikus Lexikon
Kemendi Ágnes: Festőnövények
Magyar néprajzi lexikon
netfolk.blog
Összeállította:
Kálmánczhey Edit - Népi játszóházvezető
Debrecenimami
