Indulás...
Nem tettünk mást, mint felpakolva a nagyhátizsákjainkat (és a kicsiket) elindultunk Ázsiába, pihenni, illetve sokkal inkább utazni, világot látni. Az úttól azt vártuk, hogy kicsit jobban megismerjük egymást, együtt legyünk, jobban rá tudjunk hangolódni a többiekre és persze, hogy jól érezzük magunkat, lássunk olyan dolgokat, amiket itthon nem.
Még a gyerekek előtt évente legalább egyszer hosszabb időre felkerekedtünk, de az elmúlt öt évben a maximum a két hét volt, az is mindig inkább valamilyen baba- és családbarát helyen.
Sokan kérdezték, hogy jól meggondoltuk? Nem lesz több kín ez, mint nyugi? Nem lett! És miért is lett volna? Tudtuk, hogy ez rajtunk is áll. És mi jól akartuk érezni magunkat. Ezért mentünk.
Mint minden nagyobb utazásunkra, erre is igyekeztünk felkészülni. Már amennyire lehetett a hétköznapi szokásos rohanás mellett. Kicsit éreztük annak is a felelősségét, hogy már nemcsak magunk megyünk, hanem két „másik” is, akik teljes mértékben ki vannak nekünk szolgáltatva. És be kell, hogy valljam, ez utóbbi érzés legfőképpen nem belőlünk indult ki, hanem a környezetünk tette ránk, mint nehéz súlyt.
"Miért kell elráncigálni őket oda? Majd jól elkapnak valami betegséget? Úgysem fognak emlékezni semmire!"
Jajj…
Ez sem így lett.
Most, így hónapokkal később is nap, mint nap előjön valamilyen közös emlék, amit ott és akkor tapasztalunk meg.
A kicsi például folyton azzal „nyúz”, hogy mikor repülünk újra, és megyünk hajózni az óceánra, de legalább kajakozni, hogy meglessük a medúzákat és a bohóc halakat...
A nagyobb a színes épületeket és ruhákat hiányolja, és még mindig óriási kaland neki, hogy papucsban mászott sziklát, és aludt a város felett a 23. emeleten és persze, hogy járt a dzsungelben.
Para helyett élmények és emlékek...
Volt ezen az úton minden, mint egy jobbféle falusi búcsúban:
Aludtunk repülőn, reptéren, buszon, autóban, tuktukon, long tail boaton, 23. emeleten és tikkfa házikóban is...
Kipróbáltuk a teljes járműparkot, amivel egyik helyről a másira el lehet jutni...
Láttunk keresztény, buddhista, kínai, indiai, muszlim szent helyeket...
Kókuszpálmát, olajpálmát, igazi nagy (szoba)növényeket, gyönyörű virágokat, mangróvés mocsarakat, mindenféle majmokat és madarakat...
Csendes és viharos óceánt, halászhajókat, medúzát, tengeri uborkát, sznorkingoltunk korallzátony felett, szomorkodtunk a rengeteg szemét láttán a parton, ami hatására kézzel fogható lett számukra a környezetvédelem fontossága...
Ettünk mirelit halgolyókat és frissen készítettet, mindenféle rizst (de tényleg!), nyárson sült tintahalat, fogalom lett a durián, megismerték a szezongyümölcs és idénygyümölcs fogalmát, kitértünk az élelmiszerimportra a kapcsán, hogy jé, itt finom a mangó… és bizony egyértelművé vált nekik, hogy az ember nem csak fehér...
Még sokáig sorolhatnám...
Ehelyett mindenkit arra bíztatok, hogy ha valaha is megfordult a fejében, hogy útnak induljon kicsit is egzotikusabb helyekre, de a gyerekek ténye ebben visszatartotta, ne habozzon, menjen! Ne hallgasson a kétkedőkre, mert nagyon szép, de nem, nem adja ugyanazt Olaszország és a Balaton a gyerekeknek (se).
Néhány jó tanács, ha fontolgatjátok az utazást
Mert van néhány dolog, amire így utólag is azt mondom, elengedhetetlen, ha kicsikkel utazik az ember:
- Oltások
Érdeklődj, hogy milyen oltások javasoltak azon a vidéken, ahova készültök, és adjátok is be mindenkinek. Attól, hogy más megúszta oltás nélkül, nem jelenti azt, hogy ti is meg fogjátok, és haza is hozhattok valamit anélkül, hogy nektek bajotok esne, de a szomszéd 4 hónaposa már nem bírná. - Okmányok
Legyen minden okmányotok érvényes (nem vicc, hány olyan történet van, hogy lejárt…) - Banki ügyek
Nézzetek utána, hogy mennyire elterjedt a bankkártya használat azon a vidéken. Ha mérsékelten, akkor sajnos nincs más választás: a rengeteg készpénz lesz csak a megoldás. - Orvosi ellátás
Gyűjtsetek infót arról, hogy milyen az egészségügyi ellátás, vannak-e színvonalas magánintézmények, ha az állami nem megfelelő. Konkrétan amerre jártok, hol van elégséges szolgáltatást nyújtó intézmény. - Biztosítás
Kössetek mindenkire szipi-szupi biztosítást. Hidd el, megéri a pénzt. Nekem például a trópusokon sikerült egy arcüreggyulladást összehoznom… Mindenre fel voltam készülve, de erre nem. - Szállás
Az első pár szállást a magad megnyugtatására és a felesleges talpalás elkerülése végett érdemes előre foglalni itthonról, a többivel, ha van bőven szállás, akkor nem érdemes előre sietni, mert bármi boríthatja a menetrendet. - Higiénia
Tartsátok be a higiéniai szabályokat, egy kis kézfertőtlenítő mindig legyen kéznél. Meg még egy kicsi... - Útinaplók
Hallgassatok meg olyanokat, akik már jártak ott. Családdal, de az is jó, ha nélküle. Sokat lehet okulni ezelből a személyes útinaplókból. - Spontaneitás
Legyetek felkészülve, hogy gyerekkel pláne bármi lehetséges, szóval nem érdemes nagyon mereven tervezni. Csak lazán!
Kalandra fel, a trópusokon lassan kezdődik a szezon! Itthon pedig, hát… csak nézzetek ki az ablakon.
Szerző: Blaskó Anna – 2 gyerekes édesanya, HR és munkaügyi szakértő, coach
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
