Olyan rendetlen ez a gyerek!

 

 

Mindennapos problémáink közé tartozik, hogy gyermekünket a legnagyobb nehézségek árán – vagy sokszor még úgy sem – tudjuk rendre szoktatni. Széthagyja a játékait, ruháit, egyéb holmiját, és nekünk kell utána rendet tenni. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ez nem mehet így a végtelenségig – mégis, általában lassan érünk célt. Néhány jó tanács az életkornak megfelelő, helyes módszerek alkalmazásához.

 

Vajon gondolunk-e arra, hogy milyen, életkorához illő eszközökkel szoktassuk rá gyermekünket a rendrakásra? 3-9 éves kor között különösen nagy különbségek vannak a rendszeretet elsajátításának képessége között. Felgyorsíthatjuk a folyamatot, ha tudjuk, hogy a gyereket nemcsak szoktatni, hanem motiválni, tanítani is kell ezen a téren. Amellett csak életkorának megfelelő terhet rójunk rá, és ahogy nő a csemete, magyarázatunk nyomán egyre jobban megérti majd a rendrakás szükségességét, hasznosságát. Kellő következetességgel és ráhatással, olykor apró trükkökkel eredményesebbek lehetünk.

 

 

 

A rendcsinálás legyen csupán játék az egészen kicsi gyermek számára! Tanítsuk meg rá, hogy örömmel, játszás közben igyekezzék rendet tenni a holmijai között: például tornyozza fel képeskönyveit, rakja sorba a játékait, így rájön, hogy nem botlik meg bennük. Aztán hagyhatja ledőlni a könyveket, összekeveredni a játékokat – és amikor kedve van hozzá, kezdje újra a maga teremtette „káoszból” való kilábalást. Az esti időpont különösen alkalmas az újbóli rendcsinálásra, hiszen „aludni” küldheti ily módon az összes játékát, egyéb dolgait is a szobájában.

 

 

Ebben az életszakaszban a kisgyermek még nagyobb buzgalommal szereti használni a játékait, mint korábban, és még kevésbé törődik azzal, hogy azután rendet tegyen köztük. Ekkor kezdhetjük arra ösztönözni, hogy egyedül, „mint a nagyok”, találja meg az állandó helyét a játékainak, és mindig oda is tegye vissza őket. Rá fog jönni, hogy ha követi tanácsunkat, legközelebb könnyebben bukkan rájuk. Rá kell vezetni arra is, hogy a jövőben ennek minden holmijával így kell lennie. Ha nehezen megy neki a rendcsinálás, megtehetjük, hogy mi a lakás egy távolabbi pontjáról, észrevétlenül felügyeljük, és ha szükséges, segítünk neki.

 

 

Az ilyen korú gyermeknél már folyamodhatunk ahhoz a módszerhez, hogy a rendrakással összefüggő, bizonyos felelősséggel ruházzuk fel. Intézzük úgy, hogy fokozatosan, egyre több „megbízatása” legyen – ami motiválja. Például minden este „bízzuk meg” azzal, hogy keresse ki a szekrényéből azokat a ruháit, melyeket másnap fel szeretne venni. Beszéljünk neki arról is, hogy milyen az idő, és ha nem aszerint válogat, legyünk segítségére. Tehát kezdje felelősnek érezni magát azért, hogy reggel minden gond nélkül, időben, egyedül fel tudjon öltözni. Rá kell azután ébreszteni, hogy feladatai közé tartozik egyéb holmijának „felügyelete”, rendben tartása is – mert mi nem fogjuk megtenni helyette. Ha már iskolába jár, különös felelősséget jelentsen számára, hogy mindennap, szükség szerint készítse ki, rendezze el iskolaszereit ugyanúgy, mint a ruháit, játékait

 

 

Csemeténk most már abban a korban van, hogy könnyebben megérti a rendrakás fontosságát. Így érjük el, hogy tudjon beágyazni magának, már semmilyen ürüggyel ne hagyjon felfordulást a szobájában, rendszeresen vigye vissza a lakásban széthagyott holmiját, és nem utolsósorban, ne hanyagolja el a rendet az iskolában sem. Hívjuk fel rá a figyelmet, hogy a rend megteremtését és megtartását tartsa természetesnek, még akkor is, ha már az iskolai, különórákkal, vagy a sportolással összefüggő kötelezettségei egyre növekednek. Az utóbbi legyen inkább motiváló tényező, mert a gyermek be fogja látni, hogy ha rend van körülötte, minden feladatát hamarabb és könnyebben tudja teljesíteni.

 

Galenus